Ott hagytam abba a tavalyi hogyvoltot, hogy zötykölődtünk Levan buszán, keskeny, majd picit szélesebb, végül egészen széles úton. Egyszercsak valami autópályára tévedtünk, én pedig ránéztem a Google Maps-re:

A képen a szaggatott vonallal jelölt rész Dél-Oszétia, Grúzia egyik szakadár régiója. Az autópálya pár száz méterrel megy el a határ mellett, amin állítólag még a kutyák sem tudnak átkelni. A határőrök mindenre lőnek, ami mozog. Az autópálya mellett egyforma házak sorakoznak: a menekülteké.

E szomorú közjáték után érkeztünk meg Mcheta-ba, ami Grúzia egyik legrégibb városa, a 3.-5. században az Ibériai Királyság fővárosa, a grúz kereszténység bölcsője. Itt áll a -sokáig Grúzia legnagyobb székesegyháza, a Szvetichoveli Székesegyház, amelyet gyermeki kíváncsisággal tekintettem meg, nem is sejtve, hogy az elkövetkezendő egy hétben hány templomot fogok még látni. Lehet, hogy azért, mert rögtön a startban odajött hozzám egy pópa, és megáldott, majd lefényképezkedett velem - mondjuk, nem értettem, mit mondott, lehet, hogy sok templomot kívánt a továbbiakra.

Pl. rögtön ezt követően átmentünk a Dzsvari-kolostorba, ami Mcheta felett egy dombon található. Szent Nino, akit a grúz kereszténység elterjesztőjeként tartanak számon, imádkozott ezen a hegyen, ezért építették a kolostort. A templom nem maradt meg, de nagyon szép volt onnan a kilátás.

Mentségemre szóljon, hogy addigra már több, mint 28 órája fent voltam.

Tbilisi, a főváros már csak 20 km-re volt, és mindenkinek vége volt, mint a botnak, úgyhogy egyből a szállást céloztuk meg. Gyors frissítő után ebédelni mentünk, no, itt másmilyen hacsapurit ettem: kenyértésztacsónakba sült húsos, zöldséges melegszendvics-szerűséget, de akkora volt, hogy a 2/3-t hazahoztam. Utána szabad programot tartottunk, mi például felgyalogoltunk a Szentháromság Székesegyházba (3. templom egy nap alatt, durva), ami elég új, és a legeslegnagyobb Grúziában. Közeledve felé tényleg olyan volt, mint a Tadzs Mahal, ráadásul -mint már írtam- véletlenül épp itt volt a grúz pátriárka is, aki ugyan öreg, mint a grúz kereszténység, de ettől függetlenül nagyon népszerű figura.

A Katedrális után lanovkával (felvonó) felutaztunk a Tbilisit körülvevő hegyre, ahonnan pompás kilátás nyílt a városra, és közelről is megnézhettem a grúz anya szobrát, aki egy kupa bort és egy kardot tart a kezében. Fotót magamról már nem posztolhatok, majdnem 40 óra ébrenlét után ez már nem tűrné a nyomdafestéket.