A legenda szerint a teremtés után Isten szétosztotta a különböző népek között a Földet, a grúzok azonban átmulatták az időt. Megkésve jelentkeztek a jussukért, így az Úr jobb híján a saját magának szánt legszebb földekből volt kénytelen adni nekik. Így teremtődött Grúzia.

A grúzok a Kaukázus őslakói közé tartoznak, már ie. 4-5. évezredben a területen éltek. A bizonyíték, hogy több ezer éve is virágzó kultúra volt itt honos, a lábunk előtt hever: a lenyűgöző akhalistkei régészeti múzeum hatalmas ókori gyűjteményének jelentős részéhez azt írták: "Found by chance" - vagyis véletlenül találták. 

A grúz nyelv a kartvéli nyelvcsalád tagja (a grúzok önelnevezése kartvél). Az ország a nevét egyébként az ország védőszentje, Szent György után kapta, így lett Georgia, aminek az orosz változata a Grúzia.

Ie. 4-5ezerben megjelennek az első államalakulatok (a Biblia szerint khalib törzs), pl. Mcheta központtal Ibéria, vagy a Fekete-tengernél görög telepesek városállamai, ezek később római befolyás alá kerültek, ennek végén terjedt el a kereszténység a IV.-V. szdban.

A grúzok nagy része vallásos, keleti keresztények, ebből kifolyólag az egy főre eső templomok, és az egy főre eső keresztek száma rendkívül magas - soha annyi templomban nem jártam, mint Grúziában (pedig a végén már tényleg kerültem a lehetőséget). 

A kereszténység az isz. 4. szd-ban terjedt el Örményországon keresztül, a legenda szerint a IV. század elején egy szentéletű asszony, kappadóciai Szent Nina prédikációihoz, illetve az V. században Vakhtang Gorgasali király uralmához fűződnek. Kevesen tudják, de Európában Örményország után Grúzia volt a második állam, amely államvallássá tette a keresztenységet. Ettől kezdve a kereszténységből virágzó kultúra fejlődött ki, és az egyház a grúz nemzeti önazonosság védelmezőjévé vált. 

Ekkor több kisebb fejedelemség osztozott a mai Grúzia területén, ezeket hol a perzsa, hol a bizánci birodalom használta egymás ellen az "oszd meg és uralkodj" elvét követve. A 7. századtól kezdve az iszlám hódításokkal kellett a grúzoknak megküzdeniük, de az első egységes Grúz birodalmat a 10-11. sz elején a Bagrationi-dinasztiának (III. Dávid, 961-1001) sikerült megteremtenie. A hatalmuk csúcsát a 11-12. szdban érik el: pl. IV. Dávid (1089-1125) uralkodása, amikor visszaverik a törököket, és bekebelezik a Kaukázus nagy részét. Ez az időszak Grúzia legfényesebb periódusa, amit leghíresebb "amazon" királynőjük, Tamara (1184-1213) uralkodásához kötik. Grúzia hatalma ekkor a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedt, beleértve a mai Törökország északkeleti részét és Azerbajdzsánt. Ebben az időben alkotott a grúz költőóriás, Sota Rusztaveli, aki (talán Sztálin nem számítva) a legismertebb grúz személyiség.

Tamara királynőt az ortodoxok szentként tisztelik, aki a kor viszonyaihoz képest igazi emancipált uralkodónő volt, és az amúgy meglehetősen férfiközpontú Grúziában ma is megtapasztalható nők felé irányuló tisztelet egyik forrása. Apja 1178-ban, Mchetában a világtörténelemben addig egyedülálló módon lányát uralkodótársává emelte és megkoronáztatta, ill. fiúsíttatta. Tette mindezt azért, hogy a lánya legyen a törvényes örököse, és ezzel elkerülhetők legyenek az örökösödési viták. Apja halála után azonban csak hozzáadták egy orosz Rurik-dinasztiába tartozó, iszákos herceghez, de Tamara elvált tőle nem sokkal később (amin sokat segített, hogy nem született gyermekük), és maga választotta későbbi férjét, akit uralkodótárssá tett. Állítólag igazi nagy szerelem volt az övék, amelyből végül gyermekek is születtek. Persze, nőként, és egy virágzó birodalom uralkodójaként sok belső (köztük az ex-pasi) és külső ellenséggel kellett szembenéznie, de gyakran jelent meg második férje mellett a hadsereg élén a csatákban is, ami a harcos amazon női princípiumát erősítette a grúzokban. 

Uralkodása után nem sokkal véget ért a grúz aranykor, majd Mongol és Timur Lenk hódításai során az erős grúz állam szétesett, és újra szétszórt fejedelemségek keletkeztek, amelyek a Perzsa és az Oszmán birodalom fennhatósága alá kerültek. Tekintettel arra, hogy Grúzián keresztül ment a Fekete-tengeri selyemút, így folyamatos hadjáratok, hódítások színterévé vált. A tragikus, véres múlt hozzájárult ahhoz, hogy ma egyedülálló történelmi emlékek tömkelegével találkozhatunk az országban: pl. Vardzia-i vagy Uplistkhe-i barlangvárosok, amelyek a lakosság védekezését szolgálták. 

A 16. századtól kezdve az Orosz Birodalom erősődésével fellendültek az orosz kapcsolatok, amely a 18. században, a Kartli-Kaheti királyság megerősödésével - amely újraélesztette a grúz államisággal kapcsolatos törekvéseket - harcot kezdenek a muzulmán Perzsia és Törökország ellen, kiűzik a törököket az országból. 1783-ban Oroszország (amely 1774-ben szerezte meg a Krímet) protektorátust vállal Grúzia felett. 1795-ben Perzsia megtámadja a Kartli-Kaheti királyságot, a perzsák elfoglalják Tbiliszit, Oroszország belép a háborúba Grúzia oldalán. XII. György, Kartli-Kaheti királya 1801-ben felajánlja az Oroszországgal való egyesülést, amit I. Pál cár elfogad. 1801-től tehát Grúzia csatlakozott Oroszországhoz, 1810-ben a másik grúz fejedelemség, a nyugat-grúziai Imeriti-fejedelemség is beolvadt Oroszországba Az oroszok kiűzték a perzsákat Grúziából, majd a grúz területeket betagozták az Orosz Birodalomba.

1917-ben a világháború és a forradalmak csapásai alatt széthullott az Orosz Birodalom. 1918 májusában a grúz mensevikek vezetésével kikiáltják a Grúz Köztársaságot. Német csapatok vonulnak be Grúziába. A Központi Hatalmak bukása után angol csapatok váltották a németeket. 1920 májusában Grúzia békeszerződést köt Szovjet-Oroszországgal, ennek ellenére 1921 februárjában Szovjet-Oroszország megtámadja Grúziát. Az oroszok gyors győzelmet aratnak, még 1921-ben megalakul Szovjet-Grúzia, amelynek részei lesznek autonóm státusban Adzsária, Abházia, és Dél-Oszétia.

1922-1936 között Grúzia a Kaukázosontúli Szovjet Szocialista Köztársaság része, 1936-tól a Szovjetunió önálló köztársasága egészen 1991-ig.

1990 októberében Grúziában rendezték meg az első szabad parlamenti választásokat a Szovjetunión belül, amin a nacionalista Eviad Gamszahurdia Szabad Grúzia mozgalma aratott diadalt. Gamszahurdiát választották Grúzia első elnökévé 1991 tavaszán. 1991 áprilisában Grúzia kinyilvánította kiválását a Szovjetunióból. Grúzia függetlenné válása együtt járt a nacionalista hisztériával: az oszét és abház autonómia visszavonása fegyveres konfliktusokat okozott, amiből Grúzia vesztesen került ki (1993-1994).  

Bár a nacionalista Gamszahurdiát 1992 elején elűzték, s a volt szovjet külügyminisztert, Eduard Sevarnadze lett az ország első embere, Gamszahurdia visszatért és felkelést indított Sevarnadze ellen, amit az csak orosz segítséggel tudott elfojtani.

Sevarnadze - amilyen sikeres volt szovjet külügyminiszterként, olyan sikertelen volt a "kiskirályok" által uralt grúz politikában. A hatalmas elvásároknak nem tudott megfelelni, az ország a teljes vadkapitalizmus és korrupció mocsarába süllyedt. Sevarnadze uralmát 2003 év végén az ún. „rózsás forradalom” döntötte meg.

A hatalomrakerülő fiatal elnök, Mihail Szaakasvili elsődleges célnak tekintette a területi egység helyreállítása mellett Grúzia euroatlanti integrációját. Az országban nagyvolumenű fejlesztések kezdődtek el, ami leginkább Tbilisziben tetten érhető. Szaakasvili egyértelműen NATO és EU-párti volt, de népszerűségén hatalmas csorba esett, amikor a 2008-as grúz-orosz háborúban nem sikerült bebizonyítania az orosz agressziót grúz területen. A konfliktus részét képező Abházia és Dél-Oszétia ma is de facto önállóak, s Koszovóhoz hasonlóan függetlenségük elismerését kérik, de egyértelműen NO-GO zónák. 

Szaakasvili végül 2012-ben bukott meg, és az elvesztett választás után Ukrajnába ment. Itt a Maidant támogatta, de nem kért ukrán állampolgárságot, a grúzról pedig lemondott egy büntetőeljárás miatt, amelyet távollétében folytattak ellene Grúziában.

A jelenlegi grúz állapotokra -személyes véleményem szerint- a politikai apátia jellemző. Érezni egyfajta lemondó várakozást is: tulajdonképpen mindenki úgy gondolja, hogy az oroszok előbb-utóbb ráteszik a kezüket a természeti kincsekben egyáltalán nem, de közlekedési szempontból azért valamennyire fontos országra. Grúzia legfontosabb bevételi forrása -a felpezsdülő turizmoson túl - természetesen Oroszország.