Grúziában alapvetően két híres sziklaváros van, és mindenképpen javasolnám, hogy legalább az egyikbe menj el. Az első most bemutatásra kerülő desztináció Uplistskhe, ami Goritól kb. 10 km-re található, és igazán pozitív élmény a szerintem lehangoló Sztálin múzeum után. 

(A másik sziklaváros Vardzia, ami viszont elég messze van innen is, és Borjomi-tól is, ahonnan mi mentünk át, viszont az a nagyobb, jobban kiépített, és a környéke is szebb. De erről majd a következő bejegyzésben).

A város egyébként Kutaiszi és Tbiliszi között van félúton, nagyjából egy 2-3 órás programot kínál, így akár a reptérről /-re jövet-menet útba ejthető.

A régészek szerint Uplistskhe egyike Grúzia legősibb településeinek, már az Ibériai Királyság időszakában létezett, amelyben központi szerepet töltött be. Mindig is védelmi célokat szolgált: mivel a Kura folyó völgye fontos kereskedelmi, és háborús útvonal volt, ezért veszély esetén a lakosság a sziklába vájt barlanglakásokba menekült. Vardzia-nak -ami szintén a Kura mentén van- ugyanez volt a célja, és a folyóvölgy mellett utazva végig lehet látni hasonló, nem feltárt, vagy nem kiépített barlangrendszereket. 

Bár a kereszténység elterjedésével, és a központ Mchetába való helyezésével Uplistskhe elvesztette állandó jelentőségét, védelmi okokból mégis fontos maradt. 

A sziklaváros három részre osztható, alsó-, középső- és felső rész, összesen mintegy 8 hektárnyi területen fekszik el. A középső rész a legnagyobb, és lépcsők, átjárók, alagutak kötik össze a felső és alsó területekkel. Sajnos egy korábbi földrengésben a város nagy része megsemmisült, de ami megmaradt, még így is impozáns látványt nyújt. A legtöbb barlangnál tábla jelzi, hogy milyen célokat szolgált, ill. található itt egy ortodox templom is, amelynek alapjait a 9-10. században tették le.

A sziklaváros látogatható részét egy modern bejáraton keresztül érjük el. A parkolóban mindenféle árusok kínálnak bortól kezdve gyümölcskoktélon át csurcselláig mindent, bent pedig egy elég tűrhető kávézó és kis étterem is van, ha jól emlékszem, nem volt olyan nagyon drága. Innen a kijelölt útvonalat követve rövid gyaloglás és lépcsőzés után fel is lehet érni a barlangok látogatható részéhez. Az első benyomás impozáns volt (igaz, akkor még nem voltam Vardziában).

A valamikori városba felérve két dolog volt megdöbbentő a nyilvánvalón túl: rohadt nagy szél fújt, de így legalább el lehetett viselni az amúgy hatalmas hőséget, és hogy egyfolytába a lábunk elé kellett nézni, mert mindenfelé gödrök, mélyedések, kutacskák voltak a sziklába vájba. Az egyik esetben majdnem ráléptem egy kutyára, aki az egyik ilyen nyílásban hűsölt.

A hely egyébként ideális bóklászásra, pont arra gondoltam, hogy Sári (aki 2017-ben nem volt velünk) mennyire élvezné ezt a helyet, és épp itt fogalmazódott meg bennem először, hogy talán őt is el kellene hozni legközelebb. Hát, így is lett, ugye, és Sári valóban élvezte (igaz, nem Uplistskhe-t, hanem Vardzia-t, de ez majd a következő sztori lesz).

Szóval mindenhol egy kis terem, kis rés a falos, kis járat, amiket keresztül-kasul fel lehet fedezni. Az egész elég nagy, de ha jól rémlik, nem volt olyan túl szigorúan vett kijelölt útvonal, és oda mászhattunk fel, ahova tudtunk.

Én felmásztam a hegy legtetejére is, itt lehetett igazán érezni, hogy mennyire hasznos volt Uplistskhe védelmi szempontból. Gyakorlatilag az egész folyóvölgy simán belátható, míg onnan lentről esélytelen lehetett az ittenieket támadni.

Visszafelé ittam egy finom kávét a bejáratnál. Innen már Kutaiszibe mentünk tovább, ami számomra az út végét jelentette, de ez szintén egy másik történet - és addig még sok érdekesség van vissza.