Szerintem az utazás másodszor is szívás
No, az a faramuci helyzet állt elő, hogy mobilról Grúziában egyáltalán nem tudtam belépni a blog.hu-ra, szóval terveimmel ellentétben nem "on the spot" közvetítettem az utazást. A hazatérés után pedig eléggé megborultunk (erről majd később), úgyhogy most emlékezetből igyekszem összerakni a dolgot - időnként az S01-gyel keverve, mert hát azért voltak átfedések a két út között.
2018-ban az a remek dolog történt, hogy csütörtökönként a WizzAir kutaiszi gépe nem éjfélkor, hanem délben indult, így legalább a 40 órás ébrenlétet meg tudtam spórolni. Ugyanakkor továbbra is szeretném, ha valaki végre feltalálná a hordozható transzportert, mint a Star Trekben. Ami amúgy Sári kedvenc sorozata. Ez a reggel 8 óta tartó utazási processz eléggé kikészített.
Ezt utálom amúgy a repülésben: felmész a Liszferihegyre, parkolsz, vársz a Chech-in-re, vársz a security-nél, vársz a boardingra, vársz a buszra, vársz a buszban, vársz a gépnél, a gépben, a felszállásra, leszállásra, kiszállásra, csomagra, stb.
A repülő 12.20-ra volt tervezve, de ez az indulás elég balkánira sikerült: késtünk jó sokat. A leszállás után pedig kezdődött a b@szakosodás a csomagokkal, pénzváltással és a telefon SIM vásárlással. (Innen üzenem annak a szőke nőnek, hogy én voltam előtte a sorban, de megbocsátok.) Idén amúgy nem a Beeline-os kártyát vettem, mivel a szolgáltató pultjánál nem ült senki, hanem Geocell-t. 2 gB net, 30 perc ingyenes nemzetközi hívás és korlátlan belföldi hívás 20 GEL / 15 nap-os tarifával. (1 GEL kb. 113 Ft, szóval ez a csomag 2 266 Ft-ba került, és tényleg mindenhol, a világ végén is volt mobilnetem). Mivel tutista vagyok, én vettem még 7 GEL-ért 2 gB-t, hogy az otthoniak se maradjanak fotó nélkül, akármikor, amikor kedvem szottyan küldeni nekik.
A kártyavásárlással tényleg rengeteg idő elment, és a csoportos utazás átka, hogy mindenkit meg kell (illik) várni, úgyhogy jó sokat várt ránk a csapat, és a busz. A szervezett busz amúgy ugyanaz a cég volt, mint tavaly, de mivel többen voltunk, a jármű is nagyobb lett, a sofőr meg... hát, nem volt olyan nagyon kedves, mint a tavalyi (de erről is majd később). Végül este 7 körül tudtunk elindulni Tbilisibe, úgyhogy ez a nap ment a levesbe.
Útközben megálltunk hacsapurit enni egy útmenti kis büfében (ide még egyszer visszatértünk, gondolom, a sofőr kapott utánunk jutalékot). Ez a hacsapuri egyébként százszor finomabb volt, mint amiket tavaly kóstoltam.
A busz megítélésem szerint baromi lassan vászorgott, és mivel töksötét volt egész úton, így semmit sem láttunk (amúgy nagyon szép helyeken mentünk keresztül, ezt később, nappali fényben konstatáltam). Tbilisibe olyan 11 - fél 12 körül értünk: a város éjszakai megvilágításban (is) gyönyörű.
A tavalyi, nagyon hangulatos belvárosi hotelben szálltunk meg (Hotel Nine), aminek legnagyobb előnye, hogy tényleg 5 percre van a legfontosabb turista látványosságoktól, a személyzet pedig elég barátságos, de vigyázat: vannak szobák, amiknek nemhogy a folyosóra, de egyáltalán nincsen ablaka.
Közbevetés: azért Grúziában lehet arra számítani, hogy a hotel nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek a booking-os fotók alapján elképzeled. Kellő rugalmassággal érdemes kezelni minden hasonló helyzetet.
Sári és én is baromira ki voltunk dögölve az egész napos utazástól, úgyhogy beestünk az ágyba, és kalap-kabát.
