Ha harmadszor jársz egy olyan országban, amelynek területe kb. 2/3-a Magyarországnak, de az úthálózata a magyarhoz képest sincs még a "kanyarban" sem, és ahol 200 km megtétele akár egy teljes napot is igénybe vehet, akkor bizony elkerülhetetlen, hogy vissza kell térned olyan helyekre, amit a látványosságok tekintetében nem éreznél feltétlenül indokoltnak.

Ilyen volt Kutaiszi városa is, ahol én már jártam 2017-ben, és amiről akkor azt gondoltam, hogy ennél azért sokkal szebb helyek is vannak Grúziában. Most csak egy hosszabb délután erejéig maradtunk a városban, mert Szvanétia és Tbiliszi közt muszáj volt megállnunk valahol aludni, így is több, mint 6 órát kellett a buszon zötykölődni, ami nálam már abszolút az elviselhetőség határát súrolja.

Ugyanakkor meglehetősen kellemeset csalódtam a városban. A külváros persze még most is Ózd rosszabb éveit idézi, de a belváros meglepően kiépült, megszépült, és őszintén megmondom: itt ettük a legjobb hamburgert egész Grúziában (a Mekiben...). 

Kutaiszi egyébként Grúzia egyik legrégebben lakott városa, már az ie. 2. évezredből vannak itt településre utaló leletek. A város Kutaia néven Kolkhisz fővárosa volt az ókorban, és állítólag az argonauták legendája is Kutaiszihez köthető (az argonauták ötven görög harcost jelöltek, akik Iaszón vezetésével, az Argo hajón utaztak Kolkhiszbe, hogy az aranygyapjút megszerezzék. Erről itt írtam bővebben). Mindenesetre a város később sem veszített a jelentőségéből, hiszen amikor a magyarok épp szanaszét fosztották Európai jobbik felét, a Grúz Királyságban épp Kutaiszi volt a főváros, aminek ékes bizonyítéka a Bagrati katedrális és a Gelati kolostor, amelyeket most ugyan nem, de két évvel ezelőtt megnéztünk.

Most csak a városban bóklásztunk, ami nagyon-nagyon jól esett a Szavétiai kimerítő túrázások után. A belváros egyébként nem túl nagy, és nagyon hangulatos, pár óra alatt könnyen bejárható, de ha valaki több időt szeretne itt tölteni, akkor érdemes elmenni a Botanikus kertbe, illetve a várostól pár km-re fekvő Martvili kanyonba (ez utóbbi szintén megvolt két éve).

A belváros egyébként a Rioni folyó bal partján helyezkedik el. Elsőként a számomra értelmezhetetlen körforgalom közepén lévő -rendkívül giccses-"csodaszarvasos" szökőkutat tekintettük meg (mivel itt volt a Meki, és mi már nagyon ki voltunk éhezve egy kis koriander-mentes hamburgerre). A szökőkút azért vicces, mert gyakorlatilag lehetetlen közel menni a brutális forgalom miatt (a körforgalomban nincsenek sávok, és egyszerűen nem jöttünk rá, hogy milyen szabályok szerint működik), ha látni akarod, akkor jobb, ha oda születsz. Az arany figurák (lovak, tigrisek, vagy pl. látható egy ún. tamada - grúz pohárköszöntő figurája is) a környéken talált archeológiai leletek másolatai, szóval ami nekem giccses messziről, az valójában a több ezer éves kultúra manifesztuma.

A város közlekedéséről még annyit, hogy -mint minden nagyobb város Grúziában- hatalmas átmenő forgalommal kénytelen megküzdeni, kerülőutak ugyan vannak, de a városban önmagában is nagy a káosz. Ugyanakkor a tömegközlekedés nagyon érdekes: vannak buszok, de ne csuklós ikaruszra gondoljatok, mert nem olyanok járnak, hanem szakadt mikrobuszok közlekednek (12-15 férőhelyesek), amire valaki kézzel kiírta a számot és hogy mik az állomások (persze grúz betűkkel). Volt olyan, aminek konkrétan a hátsó ablaka hiányzott. Végül is... meleg volt. 

A szökőkúttól a folyó felé haladva egy nagy park mellett megyünk el. Hamarosan a folyópartra érünk: a Rioni egy széles, sebes folyású, de sekély folyó, és sajnos nem nagyon lehet a partján sétálni. Ennek oka, hogy a házakat közvetlenül a part menti sziklás részre építették, és olyan, mint rakpart itt nincs (nyilván nem is lenne értelme, hiszen a folyón nem lehet hajózni).

A szökőkút mellett a város leghíresebb építménye a Fehér-híd, amit 2017 óta szerintem felújítottak, mert a padlója hol fa (grúz idézetekkel díszítve), hol üveg (amin keresztül lelátni a folyóra). A korláton ülő fiú szobra pedig -mint megtudtam- annak a hagyománynak állít emléket, hogy a helyi fiúk innen ugráltak a folyóba azért, hogy a kiválasztott lánynak bizonyítsák a bátorságukat (vagy ostobaságukat?). A túlpartra átmenni mérsékelten érdemes csak, ettől függetlenül egy estét megér a város.